Leh, a Himalája királyi fővárosa

Leh Ladakh fővárosa. Ladakhot nevezik Kis-Tibetnek is.

Első éjszakánk után nem keltünk korán. Jót aludtunk. A szállodánk tetején, a himalájai reggeli szellőben tartott rövid meditáció után, nyolc órakor találkozás, indulás.

Besétáltunk a városba. Vettünk jaksajtot és homoktövis lekvárt. (Ezeket sem olvastam az indiai úti-ajánlókban, vagy tényleg nem volt, vagy az apróbetűs részbe rejtették.) Irány a pékek utcája, ahol a több száz éves – mondjuk úgy – helyiségekben, tandori kemencékben sütik a nant, hegyekbe.

Leh, Kis-Tibet (Ladakh) fővárosa

Talán a legfinomabb volt indiai utunk során ez az utcakövön ülve sajttal és lekvárral habzsolt reggeli! Persze az teljesen véletlen, hogy egy mohamedán szent valahai pihenőhelyén éppen épülő muszlim mecset árnyékában falatoztunk, amiről – ha már ott voltunk mesélt is vezetőnk, fűszerezvén a reggelit. Kecskeméti barátainknak köszönhetően a környék kutyái is lakmározhattak velünk.

Tele hassal először besétáltunk a helyi Múzeum udvarára, s mivel az épület zárva volt mi mást tehettünk volna, megkezdtük az emelkedést a Palotába.

Szerencsére Zoli tud egy rövidebb utat, ahol kevesebb a lépcső. Utunk e szakaszán el is hittük, hogy így van. 3500 méter. Nagyon magasan vagyunk. Tényleg. A rövidebb út nagyon sikátoros, de megéri.

Az egyik forduló után ott kopácsol mellettünk egy helybéli, palacserepeket farag kalapáccsal, a következő forduló után egy sárga sátortető alatt dolgozik a 40 fokban egy ács.

Leh - Ladakh

Leh Ladakh fővárosa

leh város Kis-Tibetben: ácsok

Újabb forduló és Zoli megdöbbenve meséli, hogy tavaly még megvolt az az épületrész, amely most csak egy 15 méteres kőomlás. Még néhány tucat lépcső és fönn is vagyunk. Jót nevetünk, úgy 15 perc után, amikorra életfunkcióink visszaállnak az ebben a magasságban normális értékek környékére.

Könnyedén hagyjuk magunk mögött azt a harminc lépcsőt, ami a palota első szintjén lévő teraszra vezet. A fokok 30 cm körüliek, hatalmasra nőtt emberek népesíthették be a vidéket egykor.  Négy lépcsőfokonként tartunk biztonsági megállót, nehogy elszaladjunk valami szép faragás, vagy épületdísz, esetleg a sarokban megbúvó freskó mellett.

Leh, ahogyan a városi palotából láttuk

A palotát a ladakhi királyok legnagyobbika, Singay Namgyal építtette a 17. században. Hagyományos stílusú, kilencemeletes palota. Alakja a Lhasa-i palotához hasonlatos, szintén hegyre épült, a Tsemo hegyre, a város központjában, s Leh városára néz.

A palota később, a kashmiri hatalom ostroma idején a 19. század közepén elhagyatottá vált, a királyi család a Stok palotába tette át székhelyét.

Jutalmul a küzdelmes megérkezésért van illemhely! A magasság miatt nagyon ajánlott a minél több folyadék fogyasztása. Mi megfogadtuk a szabályt, így felértékelődtek az effajta kis helyek. Ezt a különleges darabot nem láttam saját szememmel, de állítólag nagyon ravaszra sikerült építeni.

Szinte csak térdre ereszkedve lehetett bejutni, viszont a padozatban lévő egy téglányi lyukacska alatt tátongó, nyitott mélységtől egy alsó porlasztású kéményben találod magad. A tervezés ide nem illő csodájára – az alsó porlasztásra – akkor derült fény, mikor használatba vetted. Igaza volt Vikinek még itthon, mikor azt ígérte az első találkozásunkkor, hogy sokat fogunk nevetni.

Leh: városi palota

Leveles Zoltán a ladakhi út vezetője
Leveles Zoltán, az indiai ladakhi (Kis-Tibet) utazás vezetője

Miután a rászorulók mind kinevetgélték magukat a WC-n, előzékenyen az árnyékba húzódtunk, átengedve vezetőnknek a napos részt, a fényt, hogy meghallgassuk gondolatait a Palotáról, meg sokkal inkább a hely jelentéséről. Megkedveltem ezeket a mindig személyes érzésekből szőtt, sajátságos történeteket. Egyre inkább vártam ezeket a megállókat.

Leh: buddhista szentély a palotában
Buddhista szentély a leh-i palotában

Egy szűk, ám annál bensőségesebb buddhista templom található itt a palotában. Nem őrzik, így betekinthettünk a rekeszekben szunnyadó „könyvek” egyikébe. Újabb különleges ízű élmény, ahogyan – mintha csak otthon lenne – házigazdánk kiveszi a pirosba bugyolált írásköteget, kibontja és belelapoz. Idegenvezetők gatyákat felkötni!

A palota tetején ki-ki sarkon fordulva készített egy-egy 360 fokos panorámát a halántéklebenyébe majd megkezdtük az ereszkedést a bazárba. Újabb rövidítések és izgalmas sikátorok után hamarosan a főutcán találtuk magunkat.

Leh a palotából

Kicsi szabadidő következett, majd találka a városközeli, már megismert templomnál. A templom felé sétálva nagy, színes kavarodásra lettünk figyelmesek, éppen a bejárat előtt.

Teherautóval érkező fantasztikus ünnepi népviseletbe öltözött helybéliek népes csoportja hordott be kettesével-hármasával a sárga anyagba burkolt kötegeket a templomba, megérintve az ott sorakozó, előregörnyedtek fejét a csomagokkal.

Buddhista körmenet

Először esküvőre tippeltünk, de valószínű, hogy egy egyházi ünnepnek lehettünk tanúi, amikor is a palotában látott könyvekhez hasonlókat hoznak a szent helyre. A fogadóirodák a legkisebb esélyt a következő tippre adták: amit láttunk az egy zárjegymentes cigarettafesztivál volt.

Ebéd az Orientálban, és fél kettő körül fakultatív Shanti-sztúpa túra (561 lépcső) következett. A csúcstámadást 13.43-kor kezdtük meg, 14.12-kor értük el a legmagasabb pontot 11.660 lábon (3.554 méter), ahol kitűztük a …

pihenő időpontját: mostazonnalcsüccs.

Leh - Shanti stupa
Leh – Shanti stupa

Kalauzunk mesélt a mögöttünk/előttünk (mert körben ültünk) magasodó Béke-sztúpáról, melyet a japánok építettek és 1985-ben őszentsége a 14. dalai láma avatott fel. Nagyon szépen rendben tartott hatalmas építmény. Persze, amint azt reméltem is, nagyon hamar messzire repített minket a „mese” az építménytől.

Indus folyó

Gyönyörű kilátás nyílik Leh városra, a 10 kilométerre köveit görgető Indusra és a Himalája fenséges csúcsaira.

Különleges, hogy 3500 méterről nézve a 6-7000-es csúcsoknak, hegyvonulatoknak nem kellene többnek látszani, mint az Osztrák hegyeknek, mégis az ittlétünk minden pillanatában éreztem a Himalája csodáját, páratlanságát, hatalmasságát és hatalmát! Az egyik soha el nem múló érzés, amelyet magammal hoztam.

A szél megfeszíti az imazászlókat, elcseni az zászlócskák egy-egy szőtt szálát, hogy messzire sodorja, akár az alattuk mormolt mantrákat.

Imazászló a szélben

A felhők között a nap itt-ott világos foltot rajzol a tájra, a szemközti hegylábakon, megfestve néha a Namgyal Tsemo Gompát, a Palotát, a várost.

Lélegzetállító színpadképek!

Az ereszkedést 15.49-kor kezdjük meg.
Az állandóan változó táj látványától alig tudom rávenni magam, hogy a lában elé is nézzek. Lefelé épp oly sok az 561 lépcső, mint felfelé, csak máshol fáj. Svédasztalos vacsora vár a szálláson, majd a nap utolsó lépcsői az ágyig.

szöveg és fotó: Dobrovics Péter
peterdobrovics@gmail.com

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.