Delhi ízelítő

A repülőút eseménytelenre és – a Dubai öt órás megállónak köszönhetően – rendkívül hosszúra sikeredett. Delhiben azonban nagyon gyorsan átestünk a formaságokon és légkondicionált kis buszunkkal már el is merültünk a város forgatagában. Akárki találta ki ezt a szóösszetételt – városi forgatag – itt kellett, hogy tegye ebben a városban. Nagyon tompán és fáradtan csak meredtünk a százszínű, minden rendű és rangú dudától harsogó kavalkádra, a normális mederben zajló délelőtti delhi forgalomra.

Delhi ízelítő

Alig száz méterre az első indiai szállodánktól ismét megmarkolhattuk a még reptéri zöldfóliás csomagokat és elballagtunk a 35 fokos hőségtől menedéket adó hotelig. Delhiben két féle hőmérséklet létezik egyszerre, alapbeállítások esetén. A külső 35-45 ˚C versus a belső 18-20 ˚C. A main bazártól egyetlen utcára lévő, itteni értékkel mérve nyugodt csendes lakóhelyünk aulájában még körbe se nézhettünk, máris kaptuk a palackozott hideg vizet, amely ettől a pillanattól kezdve állandó kísérőnk lett, kis túlzással hazáig. Vezetőnk a szobaszemlét követően megtartotta az út során újra és újra megismételt szobakulcssorsolást. Gyors ebéd, tusolás (mennyei megváltás) és két és fél óra ájult álom következett.

Delhi Main BazarKoradélután főpróbát tartottunk a pontosan találkozunk és indulunk társasjátékból, ezúttal „a rövid séta a main bazárban” programot megelőzően. Az eredmény azokra a főpróbákra hasonlított, amelyek után nagyon jó bemutató következik. Azért összerázódtunk és megtettük első lépéseinket az ismeretlenben. Amíg zöldfülű vagy azt gondolod – hamisítatlan európaiként – hogy képes leszel senkinek se nekimenve, egyetlen különböző méretű, színű, szagú és állagú valamibe se belelépve, riksa előtt sem táncolva, rengeteg apró állatkát fuvarozó kutyához sem dörgölőzve, egyenlőre semmit meg nem vásárolva teljesíteni ezt a néhány száz métert. Azt gondolod…
A bazár után néhány levegővételnyi szünet következett a szállodába, majd irány metróval a „körtér” (Central Park) amely másnap a miniszterelnök által védnökölt jóga világtalálkozónak ad majd helyszínt. A metró beléptetés nem sokban tér el a reptéritől, talán kicsit gyorsabb, de éppen úgy táskaröntgen és sípoló kapu állja utadat és nem koedukált a beléptetés. A hölgyek részére fenntartott első kocsi is új tapasztalás volt a számomra, bár az ok azonnal világos volt, ahogyan beszálltunk.

Delhi repülőtér

Nem akarom többet itthon hallani az „elviselhetetlen ez a tömeg a közlekedési eszközökön” hisztériát! Milyen tömeg? Ott Delhiben, a metrón, vagy a buszokon az igen! Már-már rajzfilmes, a fizika törvényeit meghazudtoló. Komoly sportteljesítmény. Startpozíció felvétele az ajtók várható helyénél – metróérkezés – emberfolyammal benyomulás a kocsiba – egyetlen megálló – nagyon határozottan és kíméletlenül kizúdulás a nyíló ajtón – csapatba rendeződés. És mind megvoltunk!!!!
A lassan ereszkedő szürkületben körbejártuk a teret, ami egyenlő azzal, hogy a tér gyomrában rejtőző PALIKA BAZÁRT sétáltuk körül, fölül. A tér közepén egy hatalmas nemzeti lobogó rúdját madarak kerülgetik, selymébe bele-bele lobban a kavargó szellő, a sugárutakra zöld posztót terítenek a másnapi néhányszázezer vendég alá, mindenféle korú emberek sodródnak körben, vagy heverésznek a fű nélküli parkban, vagy a padokon, s közben lomhán leszáll az este.

Delhi ez is India

Mindez indiai méretekben. Hatalmas, nagyon sok, igen hosszú…
Érezhetően jól bejáratott vacsorahelyre igyekszünk, bennfentesnek tűnő szűk lépcsőn érünk az emeleti „külön” részre, amely éppen olyan, mint a nem emeleti és nem külön, de tiszta, hűvös és jól esik leülni. Vezetőnk katonás rendben tartja a „pincéreket”, így érkezik a hideg víz és a dél-indiai menü. Finom minden, pedig a tízes skálán csak három és feles az éhség-markerünk.
Hamarosan kiderül, hogy nem csak vacsoráztunk éppen, hanem felkészültünk a közlekedj okosan Delhiben második, éjsötét fordulójára.

A haza utat ugyanis gyalogosra tervezte Zoli, hiszen már délután kikupálódtunk a bazárban! Persze választható volt a motoros riksa is, de mint kiderült időben teljesen egyenértékű megoldások. Élmény volt! Naná, hogy az. Még nem tudtuk, de az egész utazásunk ezektől a színektől lett olyan megismételhetetlen, olyan máshogyan el nem érhető, olyan nagyon igazi és teljes, amit nem is reméltünk.
szöveg és fotó: Dobrovics Péter
peterdobrovics@gmail.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.